Keresés eredménye
> ![]()
class="wp-image-6355 alignleft" src="http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/zoldlogok.jpg" alt="zoldlogok" width="158" height="175">
>Labor pályázat 2017
>Pályázati felhívás
a Labor Galériában megvalósuló projektekre,
az MKE hallgatói, az FKSE és az MMSZK tagjai részére
A Labor Galéria pályázatot hirdet a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagjai, a Művészeti és Művészetelméleti Szakkollégium a 2017. szeptember 1. és 2018. július 30. között megvalósuló projekt-tervek kidolgozására. A három intézmény és az MMSZK képviselőiből álló Labor Bizottság célja, hogy a továbbiakban a három szervezet között az együttműködés az egyes programok, projektek szintjén is szorosabbá váljon, erre ezen pályázat keretében is ösztönözni szeretnénk mind az FKSE és az MMSZK tagjait, mind az MKE hallgatóit.
> A pályázók köre:
- az FKSE minden tagja
- az MMSZK minden tagja
- az MKE minden hallgatója (beleértve a Doktori Iskola hallgatóit is).
>Pályázni lehet:
- egyéni és csoportos kiállításokra (a kiállítások időtartama legfeljebb 3 hét lehet)
- programsorozatra
- egy, vagy több napos workshopokra
- egy napos programokra
>Pályázati feltételek:
- az FKSE tagjainak és/ vagy az MKE hallgatóinak részvétele a projektben
- a projekt kurátorának/szervezőjének megnevezése a pályázatban
- hiánytalanul kitöltött pályázati dokumentumok
>A pályázathoz csatolandó dokumentumok:
- Pályázati adatlap
- Pályázati költségvetés
- Pályázati koncepció (~4000 karakter)
- Pályázók és kurátor önéletrajza
>Pályázati dokumentumok innen letölthetők:
ADATLAP:
http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/LABOR-pályázati-adatlap-2017.docx
KÖLTSÉGVETÉS:
http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/LABOR-pályázati-költségvetés-2017.docx
KONCEPCIÓ:
http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/LABOR-kreatív-koncepció-2017.docx
A pályázati dokumentumokat PDF formátumú file-ba kérjük visszaküldeni, a következő elnevezéssel:
- PROJEKTNEVE_KAPCSOLATTARTÓNEVE_adatlap.pdf
- PROJEKTNEVE_KAPCSOLATTARTÓNEVE_koltsegvetes.pdf
- PROJEKTNEVE_KAPCSOLATTARTÓNEVE_koncepcio.pdf
- PROJEKTNEVE_KAPCSOLATTARTÓNEVE_oneletrajzok.pdf
>Leadási határidő: 2017. április 12. (szerda) éjfél
>A pályázatokat a laborgaleria@gmail.com e-mail címre várjuk.
>A levél tárgya: ,,Labor 2017 pályázat” legyen.
(Amennyiben nem kaptok visszajelzést a pályázatotok beérkezéséről egy héten belül, kérjük jelezzétek!)
A jövő évi kiállítási költségvetésünk függ az aktuális pályázati lehetőségektől, ezért a nyertes pályázóknak nem tudjuk garantálni az anyagi hozzájárulást a projektek megvalósulásához.
>Minden pályázó vállalja, hogy akár önerőből, vagy egyéb pályázati forrásból is megvalósítja a kiállítást.
A pályázatokat a Labor Bizottság bírálja el.
A pályázatok elbírálásának határideje: 2017. április 16.
Alaprajz és további információk:
http://labor.c3.hu/informacio/
A pályázati kiírás innen tölthető le:
http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/Labor-pályázat-kiírás-2017.pdf
A pályázati kiírás változásának jogát fenntartjuk.
Budapest, 2017. március 20.
Labor Galéria Bizottsága
Kategória: Hírek | Hozzászólások - itt, és jelenleg - nem engedélyezettek.
![]()
class="aligncenter size-large wp-image-6285" src="http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/maurer_gosztola-1000x628.jpg" alt="maurer_gosztola" width="1000" height="628">
>Herczeg Klára-díj 2016
> Maurer Dóra és Gosztola Kitti kiállítása
A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítvány szeretettel meghívja Önt a Herczeg Klára-díj átadására, valamint Maurer Dóra szenior díjazott és Gosztola Kitti junior díjazott közös kiállításának megnyitójára.
Megnyitó: 2017. január 22. 19:00
A kiállítást megnyitja: Páldi Lívia
Köszöntőt mond Kozma Eszter, az FKSE elnöke
Nyitvatartás: Kedd-Péntek 16-19 óra
A kiállítás megtekinthető: 2017. február 10-ig
A Herczeg Klára-díj 1998 óta évente kerül kiosztásra. Az 1997-ben elhunyt Herczeg Klára szobrászművész végrendeletében a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítványt az örökség részesévé tette, ezúton támogatva a pályakezdő művészeket. A kuratórium úgy döntött, hogy egy – az örökséghagyóról elnevezett – díjat alapít, amelyet minden évben az FKSE vezetősége által kiválasztott képzőművész kap meg, ami a díj junior fokozatát adja. Mivel az örökhagyó is fontosnak tartotta a generációk egymáshoz való közeledését, a hagyaték kezelője (Dr. Székely Ádámné Dr. Szűts Ildikó) a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítványra és Egyesületre bízta azt a megtisztelő feladatot, hogy a Herczeg Klára-díj szenior fokozatát gondozza. A díjazott személyére felkért, független jelölő ajánl művészeket, akik közül az alapítvány kuratóriuma választja ki a szenior díjazottat.
2016-ban Páldi Lívia ajánlása alapján a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítvány kuratóriuma Maurer Dórának ítélte a Herczeg Klára-díj szenior fokozatát. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület vezetősége a díj junior fokozatában Gosztola Kittit részesítette.
Kategória: Programok | Hozzászólások - itt, és jelenleg - nem engedélyezettek.
![]()
class="aligncenter size-full wp-image-6273" src="http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/15781812_10154884316849467_7577163196535248083_n.jpg" alt="Erdely_Jakab_Van_gyerekszobam" width="815" height="315">
Kurátor:
>Untsch Kata
Megnyitó:
>2017. január 16., 19:00
A kiállítást elektronikus formában megnyitja:
>Várady Sára
Élőzene:
>Keleti Andris (Colorstar)
A további napokon délután 4 és este 8 között látogatható.
VAN GYEREKSZOBÁM.
A kiállítótér a szobám egyszerűsített mása. A kiállított tárgyak, melyek nagy része keretezett fotó, kollázs vagy festmény, ily módon saját terükben kerülnek kiállításra, abban a térben, melyben létrejöttek. A kiállításon található tárgyak némelyike sokkal direktebb, vagy pont, hogy indirektebb módon adhat újabb gondolatokat a nézők számára, nem megkérdőjelezve, hogy egy fotel mennyi emléket és teóriát hozhat elő. Képeim többségével igyekszem megállásra és gondolkodásra bírni az érdeklődőket. Ez a megállás nem föltétlen fizikailag történik, de mindenképpen egy, az előzőhöz képest másféle továbbhaladás követi.
(Szeretnék külön köszönetet mondani Ficsor Mártonnak a tudásért és a képeiért, amiket fölhasználva előrébb jutottam az általam fontosnak tartott irányba. -Erdély Jakab)
Kategória: Programok | Hozzászólások - itt, és jelenleg - nem engedélyezettek.
![]()
class="aligncenter size-large wp-image-6257" src="http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/15384584_10207786993728820_9171330582682000211_o-1000x376.jpg" alt="Kútvölgyi-Szabó Nemtudások" width="1000" height="376">
Megnyitó / Opening:
>2016. december 14. (szerda), 20h
Megnyitja / Opening speech:
>Seregi Tamás, esztéta
Kurátor / Curator:
>Margl Ferenc
Megtekinthető / On view:
>2016. december 15-22 és 27-30 közt
Nyitvatartás / Opening hours:
>15-18h
Külön köszönet / Special thanks to:
>Heszky András
___________________________
NEMTUDÁSOK
Kútvölgyi-Szabó Áron kiállításra válogatott munkái megbontják a tapasztalathoz és elsajátítható tudáshoz tradicionálisan hozzákapcsolt tömbszerű igazságfogalmat. Mindeközben pedig a rekonstrukciót és értelemtulajdonítást célzó – ha nem is haszontalan, de biztos sikert szavatolni képtelen – tevékenységekre ad példát a kiállítás enigmatikus kompozícióival.
A tudás-nemtudás viszonyát firtató kritikai eljárás nem friss jelenség Kútvölgyi-Szabó Áron munkáiban – már a másfél évvel ezelőtti Egy szürke élet című installáció (Recollection, OFF-Biennále Budapest), illetve az ehhez kapcsolódó privát történeti kutatás is a pluralizált olvasatok és igazságok által kirajzolt, egymást átfedő tudáslehetőségeket vizsgálta, pontosabban a rekonstruálhatatlan „valós” történést, amit esetenként nem az információ hiánya, hanem a meglévő információk széttartó mivolta homályosít el.
A kiállításon szereplő művek azonban a fenti példától eltérően nem explicite személyes alapokon nyugszanak, hanem a hidegebb és univerzális tapasztalatokra. Közvetlen előzményként hivatkozható az In between grids című kiállítása (Plusmínusnula Gallery, Žilina, Szlovákia), amely a tapasztalásban és ismeretrendszerezésben kitüntetett szerepet kapó négyzethálós raszterekkel történő kísérletezésre épített.
Félig felfejthető jelrendszerek, látszólag összeálló fragmentumok, illetve szándékosan szétzilált és ezáltal bizonytalanná tett reprezentációk jelennek meg a kiállított munkákon, amelyek az episztemológiai kérdésfelvetések mellett folyamatosan szembesítenek minket az adott objekt vagy tárgyegyüttes letagadhatatlan anyagiságával is, amelyek így a matéria szintjén is beemelik többek között a transzparencia és a konstruáltság problémáját.
Kútvölgyi-Szabó Áron munkái a Labor Galéria kiállításával párhuzamosan az Interferencia című csoportos kiállításon is megtekinthetőek. A Trafó Galéria tárlatára készített installáció egyazon kutatási folyamat más súlypontok szerinti feldolgozásaként társítható a Nemtudások anyagához.
>Seregi Tamás megnyitószövege:
"A hálózatokkal kezdődött minden, viszonyok és helyek szabad építésével a térben. A szobrászat boldog békeideje volt ez Kútvölgyi Szabó Áron művészetében, amikor még csak olyan problémákkal kellett megküzdeni, hogy például túl sok a kapcsolat: a csomópontok nem bírják el a sok anyagot, nem lehet egymáshoz hegeszteni annyi fém rudat, hiába vékonyak. A mű a maga egészében azonban tisztán és súlytalanul lebegett a semmiben, áttekinthető és szabadon bővíthető volt. Az ebből táplálkozó művészi hübrisz vitte még tovább Kútvölgyi-Szabó Áront, ennél is anyagtalanabbnak és szabadabbnak látszó területek felé, a mentális kapcsolatok reprezentációjának tekintett hálózatos szobroktól konkrét mentális kapcsolatok feltárásához. És paradox módon éppen ezen az úton, ebben a még anyagtalanabb világban kellett szembesülnie az anyagisággal, az idő közegével, illetve az emlékezés és a felejtés, a történelem és a személyes történelem anyagával. Ezek az új művek mintha már ennek az élménynek a tanulságaiból születtek volna.
Nem is hálózatok ezek már, bár első pillantásra sokszor annak tűnnek. Illetve mégis hálózatok, de többszörös hálózatok, vagy egymással dialektikus viszonyban álló kettős hálózatok. A roncsolt szövegekben például, amelyek mögött titkosszolgálati ki-tudja-milyen és ki-tudja-kinek-az-érdekét-szolgáló tudom-is-én-micsodák állnak, egy információkkal telített és valakinek szóló jelentéskomplexum a szemünk láttára változik át két komplementer hálózattá, az egyiket a szövegtöredékek alkotják, amelyek minden értelmes összefüggést nélkülöznek ugyan, mégsem tudjuk megállni, hogy ne építsünk közöttük kapcsolatokat, a másikat pedig a cinikus vigyorral ránk meredő fekete kitakarások, amelyekből kínunkban szintén hálózatot építünk, egyfajta tisztán vizuális hálózatot. Az egyik nem létezne a másik nélkül, az egyik a másik tagadása, talán, de hát miféle tagadás ez? Egy dialektikus cinizmus, semmi több.
És nem csak ez vagy nem csak ennyi történik. A hálózatok összepréselődnek például. Mondjuk raszterekké. A raszter nagyon hálózatszerű dolog, vagy legalábbis nagyon annak látszik, de mégsem az. A raszter felület, egy sajátos felület, amely képes hordozni, de átereszteni is. Olyan felület tehát, amelyik nem mélységében tömör és szilárd, hanem széltében – merőlegesen áthatolhatunk, átláthatunk rajta, sőt akár továbbritkítható is (kiüthetünk belőle egy újabb darabot), vízszintesen azonban összetart és ellenáll. A rasztert vízszintes irányból csak deformálni tudjuk, viszont ha ezt megtesszük, kiszámíthatatlan folyamatokat indítunk el: az oldalirányú erő végigfut az egész rendszeren, végigreped az egész struktúra, szabálytalanul és váratlan irányokban. Láthatóvá válik az erő, és láthatóvá válik, hogy az egyneműnek feltételezett anyag soha nem egynemű igazán. A Rekonstrukciós kísérletek (digitális) című mű ennek a mindig jelen lévő felületi feszültségnek az ábrázolása. Azért mondom, hogy ábrázolása, mert az egész egy trükk, amely fotótechnikai eszközökkel van előállítva, nem magának az anyagnak a deformálásával. Ne higgyünk hát a szemünknek! A művész be akar csapni minket! Ha tolvaj csókolt meg, számold meg a fogaidat! – ahogy Sándor György mondta egykor. A lényeg a részletekben rejlik, nem árt mindent közelről és alaposan szemügyre venni.
Mégsem puszta szórakozás ez azért, és pláne nem velünk vagy a mi kárunkra. Sokkal inkább szól a hálózatok transzparenciájának, anyag és közeg nélküliségének, mindenki számára és azonnal elérhetőségének, szabadságának és demokratizmusának álmáról és ideológiájáról, nyilván azért, hogy mindezeket megpróbálja leleplezni vagy legalább láthatóvá tenni. És helyette ráirányítani a figyelmünket a felületekre, az átfedésekre, a mélységre, az anyagokra, a közegekre, a távolságra, sőt a léptékre is. A testre. A kollázsokat hadd hozzam szóba ezzel kapcsolatban. Amikor közelről megnéztem őket, először nem a formarendszerre lettem figyelmes, hanem szinte testi élményem támadt. Az jutott eszembe, amikor az ember leég a strandon, hámlani kezd, majd borzongással vegyes kéjjel húzgálja le magáról saját bőrét, amíg önmagától le nem szakad, vagy amíg el nem érjük azt a pontot, ahol még él a bőr, és elkezd fájni, esetleg be is vérzik. És, ugye, mindenki szokta piszkálgatni a körmei körül a bőrt, és néha jócskán be is szakítja? Aztán ránéztem a „képre” rendesen, és megnyugodtam, hogy ez egy domborzati térkép, a földfelszínt ábrázolja megnyugtató messzeségből és megnyugtató absztrakciós szintről tekintve. Aztán viszont – és innen nem folytatom.
A dialektikáról, a torzulásokról, a léptékekről és az illeszkedésekről van tehát szó. Ez utóbbi volt az, ahol az imént nem folytattam. Mindarról tehát, ami az anyagnak, a testnek, az időnek köszönhető, és amitől a rendszerek soha nem puszta rendszerek, amitől nem tudnak önmagukra záródni és önmagukat vezérelni. Az entrópiáról, ami érkezhet belülről, az anyag felől, mint a faxpapíros művek esetében, de érkezhet kívülről is, a közvetítő apparátus működéséből, ahogy a megakadt műholdképeknél. Vagy érkezhet az idő és az anyagok puszta felhalmozódásának és lerakódásának köszönhetően, mint az MDF installációnál, vagy rendszerek találkozásával, amelyek átértelmezik, sőt akár értelmetlenné teszik egymást, ahogy a keretezett sablonok esetében, vagy pusztán tárgyak vagy felületek találkozásával, ahogy az MDF doboznál látható. És persze mindig ott van még egy entrópia generáló tényező, ez pedig mi magunk vagyunk mint érzékelő közegek és mint értelmező gépezetek. A káoszba vezető utak száma végtelen!"
Kategória: Programok | Hozzászólások - itt, és jelenleg - nem engedélyezettek.
![]()
class="aligncenter wp-image-6229 size-large" src="http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/15129491_10210923688426433_1649571231636280570_o-1000x356.jpg" alt="taxografia" width="1000" height="356">
Művészek:
>ALBERT Ádám
> ZILAHI Anna
Megnyitja:
>GADÓ Flóra, kurátor, esztéta
Kurátor :
>ŐZE Eszter
class="text_exposed_show">
Grafikusok:
>HOFFMANN Tamás Boldizsár, SZABÓ Andrea
Külön köszönet:
>KOVÁCS Gyula
> MIKÓ Bálint
„Annak idején, mondta Zea atya, az Akadémia elküldte a három legjobb földmérőjét, La Condamine-t, Bouguert és Godint, hogy határozzák meg az egyenlítő meridián hosszát. Elsősorban esztétikai okokból szerették volna megcáfolni Newton csúnya tételét, miszerint a Föld forgás következtében belapul. Zea atya pár másodpercig minden figyelmét az asztalra összpontosította. Egy hatalmas bogár telepedett a homlokára. Bonpland ösztönösen odakapott, de megtorpant és visszahúzta a kezét. Megmérni az egyenlítőt, folytatta Zea atya. Szóval vonalat húzni oda, ahol ilyen sosem volt. Hogy körülnéztek-e odakint. A vonalak másutt vannak. Csontos karjával az ablakra mutatott, a vadonra, a növényekre, amelyek körül rovarok rajzottak. Nem itt! Vonalak mindenütt vannak, mondta Humboldt. A vonal absztrakció. Ahol magánvaló tér van, ott vonalak is vannak.”
(Daniel Kehlmann: A világ fölmérése)
A kiállítás a klasszifikációs rendszerek kritikus értelmezését, egy-egy taxonómia személyes olvasatának lehetőségét mutatja be. Albert Ádám és Zilahi Anna műveinek a XIX. századi kultúrtörténeti keretrendszer a kiindulópontja. A nagy földrajzi felfedezések záró évtizedei és a kialakuló nemzetállamok korának újragondolt tárgyain, képszerkesztési elvein, kapcsolódó zeneművein és művészeti alkotásain keresztül kérdeznek rá a rendszeralkotás ideológiai konstruáltságára.
Albert Ádám egy személyes klasszifikációs rendszert épít ki, amelyben talált tárgyakat, régebbi és új saját műveket rendez egymás mellé. Művészeti megközelítésmódjában a kulturális átadásra, azaz a tudástermelés eszközeinek és módszereinek különböző aspektusaira reflektál, figyelembe véve azok történeti időben és földrajzi térben változó formáit. Ezeket a társadalompolitikai kérdéseket az esztétika területén, a műveken keresztül áttételesen veszi górcső alá. Vagyis nemcsak a múlt egyes pillanatait mutatja meg, hanem a tudásrendszerek és tudástermelés komplex összefüggéseit, együttélését, és a sokszor nem egyértelmű kapcsolódási pontjait is.
A kiállításon bemutatott tárgyegyüttes a taxonómiák működését a tudástermelés konstruáltságán keresztül vizsgálja. Talált és készített tárgyai egy tudományos eszköztár részeinek tűnnek: XIX. századi demonstrációs eszköznek, régről újra elővett jegyzetnek, a tudáshoz szükséges tárgyak rendszerezésére szolgáló tárgyaknak. E tárgyak a vizsgált kérdéskör és a XIX. századi keretrendszer képi metaforaként értelmezhetőek. A művek referenciák hálózatát vonják maguk köré, amelyből a kibontható legfőbb kérdés a tudás megszerezhetősége, az ismeretek kanonizáltága, hierarchikus rendjének kialakulása és rendszerbe szervezésének mikéntje.
Zilahi Anna részvételen alapuló művészeti munkáiban az egyéni megjeleníthetőségének kérdéseivel foglalkozik. Elsősorban a hang médiumán alapuló konceptuális műveket hoz létre, de képzőművészeti megközelítésmódjára hatással van írói tevékenysége, nyelvi gondolkodásmódja is. Unavoidable Staccato of Heimweh című installációja rendszerkritikus, és egyben a hangnemrendszert relativizáló hanginstalláció, amely a zenei hangnemrendszer szubjektivizálásával vállalkozik a Szózathoz kapcsolható monolit nacionalista konnotációk lebontására.
Zilahi az otthon, haza, honvágy és nacionalizmus fogalmainak kapcsolódási pontjaival foglalkozik. Az installáció alapjául egy konceptuális zenemű szolgál, amely a Szózat vegyeskarra írt változatának újraértelmezése. A koncepció a hangok hangnemrendszerből történő „felszabadításának” szándékára épül, mivel a hangnemrendszer zenetörténeti kontextusban társadalmi konstrukcióként tekinthető. A hangnemrendszerből kiemelve a hangoknak úgy ad szubjektív olvasatot, hogy az eredeti mű hangjait a hangmagasság megadása nélkül énekelteti ki képzett és zenét nem tanult, magyar és külföldi énekeseivel. Zilahi Anna azt a kérdést vizsgálja, hogy lehetséges-e, és ha igen, miként, a patriotizmus plurális értelmezése és megtapasztalása.
Albert Ádám és Zilahi Anna különféle eszközökkel – hangokkal vagy épp funkciójukat kereső újragondolt tárgyakkal – nagyon hasonló alapokra épülő geopolitikai tudattalant mutatnak fel: ennek megfelelően földrajzi viszonyrendszerekre, politikai fogalmakra, a képi és zenei reprezentáció kanonikus formáira rákérdező munkáikban annak a kortárs térnek a leképzésén dolgoznak, amelyben ma is létezünk. A kiállítás így olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogy mennyiben tekinthető társadalmi konstrukciónak minden rendszer? Egy tér kialakítása, vagy az új ismeretek megszerzése szükségszerűen egy új perspektíva kialakításával jár-e együtt? Ki lehet-e alakítani személyes klasszifikációs rendszert, vagy e hiábavaló próbálkozás végén csak a káosz marad?
Kategória: Programok, [MKE] | Hozzászólások - itt, és jelenleg - nem engedélyezettek.
![]()
class="aligncenter wp-image-6205 size-medium" src="http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/imagit201603b-500x233.jpg" alt="IMAGIT" width="500" height="233">
Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszéke és a Hochschule für Gestaltung, Karlsruhe (HfG) hallgatóinak kiállítása az
>IMAGIT (
www.imagit.net) projekt keretében.
Labor Galéria, Budapest, 1053, Képíró u. 6.
>MEGNYITÓ:
2016.11.22. kedd, 19.00
>MEGNYITJA:
Michael Bieliczky (HfG)
>KURÁTOR:
Peternák Miklós (MKE)
>KIÁLLÍTÓK:
Kovács Gyula, Plesznivy Ákos, Anina Rubin, Süle Tamás, Szapu Dániel, Szécsi Noémi és mások
>NYITVA:
2016.11.23 – 11.28. /15:00 – 19:00
>KAPCSOLÓDÓ ESEMÉNY:
Médium analízis IX.
http://www.mke.hu/node/36997
>TÁMOGATÓK:
The Creative Europe Program of the European Union, Nemzeti Kulturális Alap, C3 Alapítvány
[caption id="attachment_6201" align="alignnone" width="500"]
![]()
class="size-medium wp-image-6201" src="http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/szapu-daniel-_-szettepodhetetlenul_s-500x460.jpg" alt="Szapu Dániel, Széttépődhetetlenül | Dániel Szapu, object" width="500" height="460"> Szapu Dániel, Széttépődhetetlenül[/caption]
![]()
class="size-medium wp-image-6203" src="http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/Anina_Rubin_two-moments-of-silence-500x412.jpg" alt="Anina Rubin, A csend két pillanata | Anina Rubin, Two Moments of Silence (2016)" width="500" height="412">
Anina Rubin, A csend két pillanata
[caption id="attachment_6199" align="alignnone" width="362"]
![]()
class="size-medium wp-image-6199" src="http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/szapu-daniel-_-cim-nelkul_s-362x500.jpg" alt="Szapu Dániel, Cím nélkül | Dániel Szapu, ready-made" width="362" height="500"> Szapu Dániel, Cím nélkül[/caption]
[caption id="attachment_6195" align="alignnone" width="500"]
![]()
class="size-medium wp-image-6195" src="http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/kovacs-gyula-_-cim-nelkul-500x348.jpg" alt="Kovács Gyula, videó | Gyula Kovács, videó" width="500" height="348"> Kovács Gyula, videó[/caption]
[caption id="attachment_6197" align="alignnone" width="500"]
![]()
class="size-medium wp-image-6197" src="http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/sule-tamas-_-szecsi-noemi-_-RGBY-500x332.png" alt="Süle Tamás – Szécsi Noémi, RGB + Y | Tamás Süle –Noémi Szécsi, RGB + Y (2016)" width="500" height="332"> Süle Tamás – Szécsi Noémi, RGB + Y[/caption]
Kategória: Programok, [Intermédia] | Hozzászólások - itt, és jelenleg - nem engedélyezettek.
![]()
class="aligncenter size-medium wp-image-6159" src="http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/14720464_10154506063838382_8224438197956490860_n-500x189.jpg" alt="Holyland" width="500" height="189">
>Megnyitó: 2016. november 3., 19:00
> A kiállítást megnyitja: Fenyvesi Áron, művészettörténész
>Kurátor: Gadó Flóra
> A kiállítás megtekinthető: 2016. november 4-10-ig
> Nyitva tartás: minden nap 14:00 – 18:00
„A HOLYLAND elnevezésű nyílt, nem jelszó védett wifi hálózat 8 éve elérhető lakásunk konyhájából, azóta is otthonunk kizárólag ezen szegletében fogadjuk az ismeretlen helyről jövő adatsugárzást, így vált ez a 10 m²-es pepita burkolatú tér lakásunk szent helyévé.” /Keresztes Zsófia/
Keresztes Zsófia legújabb kiállításának középpontjában a 21. század fiktív „ereklyéi” állnak. Az inspirációt a római kori ún. katakombaszentek ereklyéi adták, melyeket a 17-18. században Németország, Ausztria és Svájc templomaiba „importáltak” a reformáció idején elpusztított ereklyék pótlására, hogy aztán a szentek földi maradványait gazdagon feldíszítve őrizzék tovább. Az ezekhez kapcsolódó kultuszból kiindulva Keresztes Zsófia saját digitális és okos-eszközeinkhez való viszonyunkat vizsgálja, melyet gyakran jellemez a tárgyakhoz való szokatlan ragaszkodás, azok fetisizálása, vagy az azoktól való függés. Az ereklyékhez kötődő csodatévő, éteri tartalom pedig párhuzamba lép napjaink információ kultuszával, a virtuális, megfoghatatlan kontentekhez való szoros kapcsolatunkkal.
A kiállítás előzményének tekinthető a Katie Cotton mutatóujjának ereklyetartója (2015) című munka, mely az Apple egykori PR főnökének fiktív ereklyéjét jeleníti meg túlburjánzó barokk stílusban – ezzel szemben az új művek egy minimalistább és letisztultabb látásmódot képviselnek és kevésbé támaszkodnak konkrétumokra. A néhol sírkövekre emlékeztető, ugyanakkor antropomorfnak ható formákra kábelszerű „hajzuhatag” borul, ezek az objektek pedig az Apple termékcsalád különféle formatervezett csomagolásait foglalják magukba; az üres dobozok az egykori ereklyetartókat idézik. A „beépített” tartók vagy az azokból készült öntvények eközben funkciójuktól megfosztva is előhívhatják a hozzájuk kapcsolódó konkrét eszközök mentális képét és az ahhoz kötődő élményt, érzetet. Az elmúláshoz, halálhoz, túlvilághoz való viszony is átalakul: az égbolt/menny ma mint a felhő (cloud) tárhely jelenik meg, ahova adatainkat mentjük. Végül, a mottóban is olvasható személyes élethelyzet, illetve a wifi hálózat neve mindezt ironikus kontextusba helyezi: ott vagyunk otthon, ahol van internet. Így válik a művész konyhájának fekete-fehér kockás köve visszatérő motívummá a kiállításon, magává a „Szentfölddé”.
Kategória: Programok | Hozzászólások - itt, és jelenleg - nem engedélyezettek.
![]()
class="aligncenter size-medium wp-image-5835" src="http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/14258260_1273593262660652_5367314399131975079_o-500x417.jpg" alt="the_limital_zone" width="500" height="417" />
>The liminal Zone – Tudatküszöb
>Kiállítók: Szécsényi-Nagy Loránd, Szekeres Ágnes
>Kurátor: Ács Bálint
>Megnyitó: szeptember 19. 19:00
Nyitva tartás:
16:00-19:00 kedd-péntek
10:00-14:00 szombat
Manapság – egyre inkább a sci-fi filmekből és regényekből ismert, az összetett, mozgást és érzékelési tapasztalatot egyaránt befolyásoló eszközöket használunk: nem vagyunk már igazán biztosak, mit és hogyan látunk, hol húzódik a hártyavékony határvonal virtuális és valóságos között.
A valóság és a virtualitás kombinációjának azon tapasztalati eredményeit, amely a kiterjesztett valóság algoritmusainak végeredményeként jön létre, Lev Manovich média teoretikus egyfajta kiterjesztett térnek, észlelési tudatküszöbnek nevezi. Vagyis az a valóságérzet alakul ki, amikor a fizikai realitásra szőtt virtuális adatréteg láthatóvá válik, pontosabban az, ahogy adatokba kódolt képi információ az adott tér megjelenítésére rávetül, létrehozva ezáltal egy kevert vizuális reprezentációt.
A kiterjesztett valóságot működtető algoritmus, illetve szoftver, a mobil-képernyő technológia segítségével, nem csupán térbeli kiegészítő, hanem magának a tér létrehozásának tevékeny részese.
Az interfész képernyője átalakítja a minket körülvevő teret, egy adatokkal ellátott képet létrehozva, amin keresztül már nem csupán saját pozíciónkat vagyunk képesek megvizsgálni és értelmezni, hanem a létrejövő tér irányítására is vállalkozhatunk.
A kiállítás célja, hogy ezeknek az észlelési, vizuális folyamatoknak a kiforgatásával, meghekkelésével tanulmányozza azt, minként alakítja egymást a szubjektum és az őt körülvevő kiterjesztett téri valóság.
A kiállítótérben elhelyezett marker-objekten keresztül játékos módon vizsgáljuk azokat az új interakciós lehetőségeket, amelyek a kiterjesztett valóság technológiájában rejlenek.
Hogyan lehet optikai eszközökkel a gépet megtévesztő illúziót teremteni? Hogyan lehet alternatív módon hatni, és interakcióba lépni a kiterjesztett valóság terével?
Helyszín: Labor Galéria
Helyszín címe: 1053 Budapest, Képíró u. 6.
Kategória: Programok | Hozzászólások - itt, és jelenleg - nem engedélyezettek.
![]()
class="aligncenter wp-image-5811 size-large" src="http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/MARGINALIA-1000x509.jpg" alt="MARGINALIA" width="1000" height="509">
>Kurátor: Kemal Orta
>Kiállítást megnyitja: Dr. habil Kőnig Frigyes DLA
>Megnyitó: 2016. augusztus 26. 18:00
Kategória: Programok | Hozzászólások - itt, és jelenleg - nem engedélyezettek.
![]()
class="aligncenter size-medium wp-image-5801" src="http://labor.c3.hu/wp-content/uploads/13599834_1231044070240440_144105009726250689_n-391x500.jpg" alt="Pics that didn't happen-Hordós Boldizsár" width="391" height="500">
>HORDÓS BOLDIZSÁR / Pics that didn't happen
>A 'Fantasi' kártyajáték debütál a Laborban!
Az a sajátságos kultúrharc, amit általában a politika nevében, ellen, vagy helyett folytatunk, egy izgalmas fantáziavilágot hoz létre. Ebben a rémbirodalomban hol a vérszomjas proli tömegek ellen harcolunk, akik korrupt manipulátorok bülbülszavára ássák valamiféle egyezményes kultúra sírját, hol pedig könnyelmű iróniával mulatunk az összetákolt ideológiákon, amiket az emberek még a 21. században is képesek komolyan venni.
Szóval ha időről-időre ti is rajtakapjátok magatokat, ahogy olyan közéleti vitákat folytattok le fejben, amelyek a valóságban egy szégyenteljes, passzív hallgatással végződtek, esetleg néha felnéztek az égre, és felsóhajtotok hogy "Mi lesz így ezzel az országgal", valamint szeretitek titokzatos, szarkasztikus mosolygással éreztetni a szakmai jellegű kételyeiteket, akkor a szerda-csütörtök pirosbetűs nap. Hogy a játék során melyik verzió dominál, az előre nem megjósolható, de alapvetően szekszi olyan dolgokkal kacérkodni, amelyek fölött nincs hatalmunk.
>Szerdán 18:00-kor kezdődik a bajnokság, négy paklival, egyenes kieséssel, és a könnyű győzelem ígéretével.
http://picsthatdidnthappen.tumblr.com/
Kategória: Programok | Hozzászólások - itt, és jelenleg - nem engedélyezettek.
